Földrajzi ismertető

Szigetszentmiklós, mint földrajzi név, a település templomának védőszentjére, a megkülönböztető Sziget- előtag, pedig a Csepel-szigetre utal. A Csepel-sziget a Duna alföldi szakaszának legnagyobb szigete. Városom 18%-át foglalja el belőle. A legnagyobb település a szigeten, ha a főváros XXI. kerületét, Csepelt nem számítjuk. Sík, alföldi jellegű, mint az egész Csepel-sziget. Északon Budapest XXI. kerülete, Csepel határolja, keleten a Kis-Duna, délen Szigethalom, dél-nyugaton Tököl és Halásztelek, nyugaton pedig a Nagy-Duna.

Őskor, Ókor

A viszonylag nagy kiterjedésű sziget gazdag volt növény és állat világában, forrásokban, valamint védelmet is nyújtott. Nagyon hideg téli hónapokon a vastag Duna jegén, nyáron csónakkal lehetett megközelíteni a szigetet. A mai napig bukkannak elő régészeti leletek a település minden pontján. A legrégebbi leletek az újkőkorból, (Kr.e. 4000 - 2500) valók. Számos leletet találtak a bronzkorból, többek közt egy 150 urnasírból álló temetőt. A talált tárgyak alapján a régészek arra következtetnek, hogy a településem környékén három népcsoport élt, akik kereskedtek egymással.
A római korban a limes keleti felét a természetes határt, a Duna alkotta. 1948-ban a lebontásra ítélt református templom falában három római kőlapot találtak, a legnagyobbról kiderült, hogy oltárkő, és ez a felirat ál rajta: Jupiternek, a legfőbb római istennek tiszteletére és az elhunyt Hadrianus császár üdvére emelte Kr. u. 138-ban az egyik római légió legénysége, szolgálati idejük lejárta után. A feliratos kövek valószínűleg az ókori Campona nevű római erődítményből származnak.
1989-ben egy Kelta falu maradványait találták meg a város határában. Feljegyzések tanúskodnak arról, hogy Kr. u. 117-ben épp a város mai Duna menti részénél keltek át a szarmaták és támadták meg Campona római erődítményét. Attila a hun, 451-ben Szigetszentmiklós határában úszott át a Dunán és ütközött meg seregével, a rómaiakkal. Több avarlelet tanúsítja hogy a Duna eme partvidéke a VII. századtól a VIII. század végéig temetkezési hely volt.

Honfoglalástól a török uralomig

,,Árpád vezér és nemesei bemenvén a szigetbe, s azon hely termékenységét és bujaságát, s a Duna vizeinek erősségét látván, a helyet kimondhatatlanul megszerették és elhatározták, hogy fejedelmi sziget legyen. Árpád vezér mindjárt mestereket hozatván, derék fejedelmi lakokat csináltata és hosszú útban megfáradt valamennyi lovát ide bevitetvén itt parancsolá legeltetni, s lovászainak mesterül rendelte egy Sepel nevezetű értelmes kun embert, azért azt Sepel lovászmesternek oda tartózkodása miatt nevezték azon szigetet Sepel nevéről mind a mai napig…”- így szól Anonymus Gestájában a szigetről, amelyen Szigetszentmiklós is található. Ezt a vidéket a honfoglalás után, a Megyer törzs tagjai szállták meg. Kedvelt tartózkodási helye volt az Árpád házi királyoknak, és királynőknek. Az első Árpád kori Szentmiklós falu a X-XI. század környékén, a mai temető helyén volt. Több ház, edény, cserép, kemence, és egyéb maradvány került elő. A fejedelmi lovászok a néphagyomány szerint a mai Lakihegyen élhettek.
Az 1220-as években egy csepeli oklevél említést tesz arról, hogy a szentmiklósi bíró Nagyváradra kísérte a bűnös csepeli jobbágyokat tüzes vas próbára. A tatárjárás idején a falu elpusztul, vele együtt a Szent Miklós myrai püspök nevét viselő templom is. Később újra épül a templom magasabb szinten, kőből, román stílusban. Első ismert papja Gergely volt
. 1264. október 14.-én, IV. Béla Csúti adomány levelében említi először Szigetszentmiklóst saját templommal. A falu, a Háros szigeten lévő Csúti kolostor és templomnak adózott. Háros az idők során elpusztult, 1690-ben már puszta. Szigetszentmiklós neve többször szerepel a későbbiekben is. 1300-ban egy János nevű ember 7 emberével együtt birtokháborításért lett megidézve. I. Károly Róbert király 1342. január 21.-én keltezett levelében szól Beke ispánjának, hogy védelmezze meg a margitszigeti apácák nagyszigeti (Csepel-sziget) birtokait, és ne engedje, hogy a szentmiklósi jobbágyok használják. 1430. január 5.-én keltezett oklevél panaszolja, hogy szentmiklósi és egyéb faluban élő jobbágyok rátámadtak a Taksonyi jobbágyokra. Mátyás király alatt a falunak közel félezer lakosa volt, ekkor építették át a román stílusú templomot gótikussá. Egy 1456. március 22.-én kelt oklevél említi a falut először szigeti-szentmiklósnak.

Török uralomtól a szabadságharc leveréséig

A török had, csak úgy, mint az ország nagy részét, a Csepel-szigetet is elérte. 1541.-ben lévén, hogy a szigetet nem nagyon védték, a törökök hamar elfoglalták. Lakosságáról adatként szolgál egy 1546-os török adóösszeírás, melyben 92 adófizető családot számláltak meg. 1562-ben már 118 család élt és adózott a töröknek Szigetszentmiklóson. Ekkoriban tért át a település a református vallásra, hogy kevesebbet adózzanak a töröknek, és ebben az időben kaphatta meg a mezővárosi rangot Szigetszentmiklós.
Az 1590-es évek a településre majdnem teljes pusztulást hoztak. Kitört ugyanis a török és a Habsburg birodalom közti 15 éves háború, amely Magyarország birtoklásáért folyt. A háború nyomorba taszította a lakosságot, szenvedést, pusztulást okozott. Már ekkor menekültek el az emberek felvidékre. A háború török győzelemmel zárult. 1622-ben újabb csapás érte a szigetet. Egy Esterházy Pál nevű kapitány vette bérbe a töröktől, évi 3000 forintért. Ennek eredménye az lett, hogy a lakosságnak nem csak a töröknek, hanem az új főúrnak is kellett adózni. Így 1633-ra a falunak már csak 14 adófizetője maradt. Sokan menekültek felvidékre, a Magyar Királyság megmaradt területeire.
1647-ben már csak félportás faluként tartják nyílván. 1670-re a szigeten már csak 4 falu volt meg. Miklóson már csak 50 portát számláltak meg. A felszabadító harcok nagyon meg viselték a sziget lakóit, de a török elűzése után újra éled a falu élete.
A jobbágyok és zsellérek lakta Szigetszentmiklóson a gazdasági élet lassacskán stabilizálódott, fejlődésnek indult. Egy 1703-as adóösszeírás alapján 58 adófizető család lakta a városom, ami főként juhtenyésztésből élt. A földesúrnak 530 forintot adózott a falu. Két nagy vízimalma is volt, bár gyakran öntötte el a víz a falu egy részét. A falu lakossága folyamatosan nőtt, 1720-ra már 72 adófizetőt regisztráltak. 1730-ban egy hatalmas tűzvész tombolt a településemen. A XVIII. század második felétől a mezőgazdaság nagymértékben megugrott. Ez a főváros közellétének tudható be. A szigetszentmiklósi gazdák híres ökörtartók is voltak.
1770-es években a faluban 140 család élt. Egy későbbi pontosabb számláláskor, (1784-ben) Szigetszentmiklóson 193 házban 1275 személy élt 236 családban. A következő évben egy jeges árvíz öntötte el a falut. Az uraság ekkor ajánlja fel, hogy költözzenek át Adacs nevű birtokára, ahol templomot, iskolát épít számukra. Ezt természetesen a falu vezetői elutasítják, mert nem akarták a szülőhelyüket elhagyni.
Az eredetileg jobbágyfalu fejlődése lassan megindult, és népessége egyre színesebbé vált. 1768-tól cigány, 1804-től zsidók is élnek itt. 1828-ban már 333 házban 352 család lakott. Ezt a számot az 1831-as nagy kolera járvány lerontotta, a faluban 86-an vesztették életüket. 10 évvel később újabb csapás érte a települést. A pesti árvíz áttörte a gátat, és jeges áradattal árasztotta el a falut, több mint 130 házat, 109 istállót döntött össze, valamint 167 épületben nagyon súlyos kárt tett. Ezen gyakori árvizek miatt, a Miklósiak Budafokról hoztak mészkő alapot a házuknak. A vályogból épült házak gyakran estek áldozatul a víznek, ezért nincsen városomban építészeti műemlékház.
A szabadságharcban a falu lakossága is kivette a részét. A faluból 248-an álltak be Kossuth seregébe. Erről részletes információval szolgált a település tanítójának, Kardos Istvánnak naplója. A Csepel-sziget a VI. Őrnagyi kerületbe tartozott, csapataink részt vettek a szenttamási, pákozdi, temesvári és a nagytétényi ütközetben.
A harcok leverése után, 1850-ben katonai felügyelet alatt újabb népszámlálást tartottak a faluban, az 1924 emberből csak 34-en voltak katolikusok, és 6 izraelita volt, tehát a reformátusok a faluban még mindig többségben voltak.

Szigetszentmiklós élete a dualizmusban

A szabadságharc leverése után országosan is felszámolták a feudalizmust, ami nagyban megkönnyítette a miklósi, főleg jobbágyok életét. A régi lakihegyi uraság földjeit megkapták a lakók. A régi gabona és állattenyésztés háttérbe szorult, mert a főváros népessége rohamosan nőtt, így szükségük volt friss élelmiszerekre. Népszerű lett a zöldség és a gyümölcstermesztés. A borászat is ekkor kezdődött meg a faluban, a pesti kocsmárosok ,,jó pénzt adtak” a Miklósi borokért.
1868 óta állandó orvos van a faluban, majd 1899-ben önálló gyógyszertára is lett. 1870-ben már 2346-an éltek itt. A fejlődés ellenére a házak többsége továbbra is zsindellyel, náddal volt fedve. Az utcáik szűkek, rendezetlenek, kanyargósak voltak. A folyamatos árvizek miatt már csak kőalapokra építkeztek a miklósiak.
1892-ben megépült a HÉV Ráckevéig, aminek segítségével az árutermelők összekapcsolódtak Soroksárral, Ferencvárossal, Pesterzsébettel, és Dunaharasztival. Főként friss zöldséget és gyümölcsöt szállítottak a székesfővárosba. Továbbá sokan mentek a gyárakba dolgozni, vállalva a napi ingázás minden baját. A másik előnye a HÉV-nek, hogy pestről sokan jöttek nyaralni a Duna partjára. Az akkor még tiszta víz kiváló sportolási, és horgász lehetőségeket kínált.

A XX. század első fele Szigetszentmiklóson

A századfordulóra a községben már közel négyezren laktak. Ebből 1535 kereső közül 971 embernek a mezőgazdaság jelentette a fő megélhetési forrást. Azonban 296-an az iparban dolgoztak. Ebből 97-en önállóak, 200-an segédek voltak.
1912-ben megnyílt a Petőfi úti iskola, ezt követően pedig 1914-ben a Bóna-féle leányiskola is. A sportélet is megindult. 1911-ben megalapult a Budapest- Szigetszentmiklós Evezős Egyesület. 1912-re végre megoldódott az árvizek kérdése, mert megépült az 1000 tonnás uszályok átzsilipelésére alkalmas Kvassay-zsilip.
A folyamatos fejlődésnek az első világháború vetett véget. Ezt tetézte az 1914. augusztus 8.-ai jégeső, ami a szőlőtermés 80%-át elpusztította. Emiatt a szőlős gazdák nagy része visszatért az állattenyésztésre. A háborúban 92-en estek el, és 150-en lettek hadirokkantak. A háború miatt elvitték a református templom orgonasípjait, valamint a harangját. Ekkoriban még mindig a reformátusok voltak többségben a településen. A Tanácsköztársaság után Szigetszentmiklós rövid ideig román megszállás alatt állt.
A trianoni békeszerződés után a településen 4407 embert számoltak össze. A sportélet újra beindult, megalapították a Szigetszentmiklósi Torna Klubot. 1930-ra rendszeres autóbuszjárat közlekedett. 1927-ben megépítik a Tassi zsilipet, amellyel tovább lehet szabályozni a folyót. A két zsilip egyidőbeli leengedésvel a Duna „tóvá” alakult, így a folyónak pár része elmocsarasodott. 1928 tavaszán megépült Magyarország első, 20 kW-os rádióadója Lakihegyen. A két ceruza-torony közül a nagyobbik 150 méter magas volt. A gazdasági világválság a községet is elérte, de nagyon nagy kárt nem okozott.
A harmincas évek a nagy építkezések évei voltak. Ekkor épült a Strak Pál építőmester tervei alapján a községháza. Ma ez a polgármesteri hivatal. 1931-ben a jegyzőház és a baptista gyülekezet kápolnája épült meg. 1933-ban készült el a lakihegyi adótorony, amely Magyarország második legnagyobb épülete a maga 314 méterével. A Kossuth rádió műsorát ennek a segítségével 1933. december 2-án kezdett sugározni 120 kW teljesítménnyel. 1937-ben épült meg a Dunai kikötő, és az üdülő övezet, valamint ekkor nyitja meg kapuit a Nádasdy filmszínház. Mivel a településen egyre több lett a katolikus családok száma, új templom épült, amelyet Jézus szívének tiszteletére szentelték fel. 1936-tól 1942-ig tartott az építkezés.
1933-ban megrendezték az első országos kirakodó vásárt a faluban. A szentmiklósiak híres ökör és ló imádók hírében álltak és tenyésztették őket. A pesti piacokon naponta 6000 liter tej kelt el. A falunak a „piacozás” évi 140 ezer pengő értékű jövedelmet termelt.
1940-ben Szigetszentmiklós nagyközségi rangot kapott. Ekkor 4804-en lakják. A második világháborúban a lakosság többsége a Dunai Repülőgépgyárban dolgozott. 308-an mentek Szigetszentmiklósról, azonban ez a szám több volt, mert akkor még kevés embert hívtak be a seregbe. 1944. április 3-án és 13-án angol bombázás érte a gyáróriást, és 31 miklósi életét is vesztette a gyárban. A gyárat teljesen megbénították, így a berendezéseket és a megmaradt ép dolgokat elszállították. A zsidók üldözése a nagyközséget is elérte, 30 embert a faluból gázkamrában öltek meg. 1944. november 26.-án a szovjetek megszállták a települést. A visszavonuló német csapatok felrobbantották a vasúti hidat, és a nagy adótornyot. Szigetszentmiklós volt az utolsó település Csepel előtt, ezért nagyon sok harc volt a településen. Összesen 173 miklósi vesztette életét.
A református templomot olyan súlyos bombázás érte, hogy később le kellet bontani. Nem sokára megalakultak a pártok a községben. 1946. december 22.-re helyre állították az adótornyot. 1948-ban megkezdődött az államosítás. Minden 10-nél több munkást foglalkoztató ipari vállalatot államosítottak. Egy 1949. elején tartott népszámlálás alapján a községben 5865 fő lakott.

A kommunizmustól napjainkig

1950-ben gyártották le az első Csepel teherautót a Csepel gyárban. Ez a gyáróriás 8 üzemegységből ált, és hamar kielégítette a népgazdaság járműigényeit. A gyár dolgozói számára 1955-ben Szigetszentmiklós nyugati felében elkezdték a lakásépítési programot. Iskola, óvoda, és bölcsőde is épül a panelházak közé. A helyiek gúnyosan ezt a területet „ládavárosnak” hívták. Ugyan csak az 50-es évek elején megalakulnak az első termelőszövetkezetek a községben.
1956-ban két katasztrófa érte a települést. Az első január 12-én reggel 6 óra 45 perckor következett be, amikor földrengés rázta meg a környéket. Ennek epicentruma Dunaharasztiban volt. 14 ház összedőlt, 200 megrongálódott, 360 kútból eltűnt a víz, mert elmozdult a földkéreg. A második nem sokkal később, március 10-én volt. A Tassi-zsilipet a jeges ár annyira megrongálta, hogy az nem tudta tartani a vizet, így jeges ár öntötte el a falu nagy részét.
Az ötvenes évek második felében folytatódtak az építkezések. 1960-ban átadták az új sporttelepet, és a modern, új orvosi rendelőt is. A „ládavárosban” 17 új lakótömb épült. A népesség is megugrott, 11 év alatt kétszeresére nőtt a lakosság, már 10420-an laktak itt. 1966-ban három asztalos, hat borbély, négy cipész, hét kőműves, nyolc szabó, kovács, lakatos volt miklóson. 1967-ben megnyílt a leshegyi sóderbánya a település határában. 1966-ban átadták az új gyógyszertárat, és az árpád strandfürdőt, amit ma már a koszos dunai víz miatt nem lehet használni. Megépült a nagy-piac a város fő tere mellett.
1970-ben Szigetszentmiklós másodszorra is nagyközségi rangra emelkedett, ekkor 13394-en lakják. Ezután gombamód szaporodtak az új családi házak. Sok utat leaszfaltoztak, leköveztek, sok új utcát nyitottak. 1977-ben az 1-es számú iskola felveszi a Bíró Lajos Általános Iskola nevet. 1979 megnyílik az akkor még korszerű 3-as számú iskola. Folytatódtak a lakótelep építések. Az új lakótelepet Munkásőri lakótelepnek hívják.
A nyolcvanas években is szépen fejlődött a nagyközség. A lakónépesség száma ekkor 17698 fő. Ennek több, mint kétszerese a még végleg le nem telepedők száma. 1983-ban adják át a mentőállomást, új élelmiszer boltokat. 1984. január 1-jén Szigetszentmiklós városi jogú nagyközségi rangot kapott. 1985-ben megnyitották a Skála áruházat.
1986. január 1-jén Szigetszentmiklós az ország 116. városa lett. Ekkor a városban 19497 ember lakott. 1987-ben átadják a mintalakótelepet, ami nem messze az új gimnáziumtól épült. Megépül a város északi részén az M0 körgyűrű egyik szakasza. A Csepel Autó gyár hánykódni kezd, mivel a válságos időket élő Szovjetunió nem importál annyi buszt, motort, valamint az Ikarus saját alvázgyártó üzemet épít.
A rendszerváltás után létre hozták az önkormányzatot. Az első polgármester dr. Uri József (SZDSZ) lett. Ezek után kétszer választották meg Fodor Antalné dr.-t (SZÖSZI). Ma Szabó József (FIDESZ) a polgármester. 2007. december 7.-én felszentelték az új katolikus templomot myrai Szent Miklós tiszteletére. A városban 30646-an laknak, ezzel Magyarország 37. legnépesebb települése.